1389
A település neve a Gős személynév és a falu szavunk összevonásával keletkezett. Első írásos említésben: Geusfalua. Ekkor itt a Gősfalvi Gős a birtokos. Örökös híján, Mátyás király Gősfát Laki Parvus Tamásnak adományozza, de még ebben az évben Egervári Lászlót is birtokba iktatják, halála után a birtok a Kanizsaiaké lesz.
1523
Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás házassága eredményeképpen Gősfa a Nádasdyak birtokába kerül. Igazán jelentőssé a XVIII. század elején válik. A hegyközséget hegybíró és esküdtek irányítják, felügyelik. A század közepére a hegyvám lajstrom 77 szőlőbirtokról szól.
1606
A törököknek való adózás nyomorítja a települést.
1666
A terhek enyhítése érdekében Nádasdy Ferenc a falu Keresztény földesura négy esztendő felmentést ad a robot és az adók alól.
1676
Gősfa a Széchenyiek birtokába kerül.
1684
A törökök a falut elpusztítják, asszonyokat, gyerekeket hurcolnak el.
1698
A lakosság lélekszáma 131 fő, ebből 4 nem katolikus. A falu határában lévő 130 hold szántóból 70 holdat művelnek.
1758-1787
A lakosság száma jelentősen nő az üresen álló jobbágytelkek betelepítésével, amikor is a falu 321 lelket számlál.
A lakosság száma az 1800-as évek végétől az 1970-es évekig növekszik (519 fő) azt követően csökken (ma 367 fő). A falu az 1960-as évekig szinte kizárólag föld és szőlőművelésből élt. A helyi termelőszövetkezet megalakulását követően a falu lakosságának nagy része itt talált megélhetési lehetőséget.
A két világháború hősi halottai
I. világháború 1914-1918
Hősi halottak:
Baladinc József
Belléncs Máté
Csarankó Sándor
Csik Gergely
Deák Máté
Ferencz János
Kaposi István
Németh Lajos
Pass István
Tánczos György
II. világháború 1939-1945
Hősi halottak, áldozatok
Bános István
Belléncs József
Büki Gyula
Büki Imre
Csalló József
Császár Gyula
Csik László
Déri Bálint
Déri István
Hajdu Lajos
Jakab Antal
Mátyás János
Németh Károly
Simon Jószef
Tompa Gyula