Falunk története

1389
A település neve a Gős személynév és a falu szavunk összevonásával keletkezett. Első írásos említésben: Geusfalua. Ekkor itt a Gősfalvi Gős a birtokos. Örökös híján, Mátyás király Gősfát Laki Parvus Tamásnak adományozza, de még ebben az évben Egervári Lászlót is birtokba iktatják, halála után a birtok a Kanizsaiaké lesz.
1523
Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás házassága eredményeképpen Gősfa a Nádasdyak birtokába kerül. Igazán jelentőssé a XVIII. század elején válik. A hegyközséget hegybíró és esküdtek irányítják, felügyelik. A század közepére a hegyvám lajstrom 77 szőlőbirtokról szól.
1606
A törököknek való adózás nyomorítja a települést.
1666
A terhek enyhítése érdekében Nádasdy Ferenc a falu Keresztény földesura négy esztendő felmentést ad a robot és az adók alól.
1676
Gősfa a Széchenyiek birtokába kerül.
1684
A törökök a falut elpusztítják, asszonyokat, gyerekeket hurcolnak el.
1698
A lakosság lélekszáma 131 fő, ebből 4 nem katolikus. A falu határában lévő 130 hold szántóból 70 holdat művelnek.
1758-1787
A lakosság száma jelentősen nő az üresen álló jobbágytelkek betelepítésével, amikor is a falu 321 lelket számlál.
A lakosság száma az 1800-as évek végétől az 1970-es évekig növekszik (519 fő) azt követően csökken (ma 367 fő). A falu az 1960-as évekig szinte kizárólag föld és szőlőművelésből élt. A A helyi termelőszövetkezet megalakulását követően a falu lakosságának nagy része itt talált megélhetési lehetőséget.